Az én mesém – Schvarcz Éva története

Mi a Clarity Szellemi Akadémiánál hiszünk a mesék erejében és abban, hogy mindenkinek megvan a saját története. A történet, ami egyedi, megismételhetetlen és különleges!

Schvarz Éva, a Clarity brüsszeli székhelyű nemzetközi kapcsolattartója az alábbiakban megosztja velünk az ő meséjét a saját sziporkázó stílusában. Ez a sztori szellemesen és meghatóan mutatja be azt, hogy a “könnyű” miért “nehéz” és az erőfeszítéstől mégis hogyan lesz könnyebb.

“Egyszer volt, hol nem volt…

…volt nekem félelmem. A minap azonban észrevettem, hogy nincs velem. Elhagyott. Nem kapcsolgatja éjszaka a villanyt és nem bújik el a fák között a parkban. A pókok hátáról sem ugrik rám. És hiába kerestem, az adminisztráció útvesztőiből is kivonult. Nem ücsörög az ismeretlen emberek orrán, sem a reptéri transzferen. Kiugrott a pénztárcámból. Csak nagy ritkán találom meg: amikor motorozok. (Az oktatóm ezzel biztosan másképp van. Valószínűleg ő ilyenkor gyakrabban találkozik a sajátjával.)

Sokáig szolgált az én félelmem

Megvédett attól, hogy túl mélyre merüljek a tengerben, vagy túl széles szakadékok fölött lépkedjek át. A vizsgáktól való rettegés végül iskolai eredményeket hozott, a munkanélküliségtől való félelem pedig kényelmes jövedelmet adó álláshoz juttatott. De folyamatosan ment a harc azért, hogy ki legyen az úr a háznál. Többnyire ő győzött, én meg lógó orral kullogtam el a lehetőségeim mellett. “Áhhh, az nem is volt lehetőség.” A lehetőség persze integetett meg minden, de úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre. Magamnak is úgy csináltam. És akkor ez így működött is egy darabig.

Erőfeszítés nélkül akartam élni egy könnyű életet

Minél könnyebb és kötetlenebb életet éltem, annál kevésbé éreztem jól magam. Mi lesz, ha elveszítem a kötetlenségemet? A félelem új szokásokat vett fel, éjszakánként tapsikolt a fejem fölött. Én meg még kevésbé akartam tenni bármit. Ő meg nődögélt. Ugrált az ágyon, meg ott várt az éttermekben. Vezette a villamost, metrót, autókat, taxikat. Ült az óriáskeréken.

Aztán megint ott állt egy lehetőség az út szélén, integetett. Ez egy nagy lehetőség volt és nagyon vonzó, ezért sokkal inkább el akartam menni mellette (mert hát ugye, ez eddig mindig “bejött”). De ez nem hagyta magát lerázni. El-el távolodtam tőle, meg vissza-visszafordultam hozzá.

Idejött nekem a Clarity Szellemi Akadémia a nyakamra, élén a Rigó Katival

És hát ez erőfeszítést, figyelmet, szemek fülek kinyitását, fej felemelését, hát kihúzását, fejlődést, tanulást, elköteleződést és mit tudom én még mit akart tőlem! Nem ám ilyen, lehetőségek melletti elsunnyogást, himi-humit meg tapsikoló félelmeket. Törődni magammal, szeretni magamat, fejlődni, családi kapcsolatokat, munkahelyi problémákat rendbe hozni, előrelépni, tenni…. ééééééééééééés másokat is hasonlókhoz hozzásegíteni. Aztán mindennek tetejében Kati még mellém is állt és nem adta fel még akkor sem, amikor én már feladtam volna.

Nahát kérem, a feje tetejére állt ez a világ. A könnyű élet volt a nehéz. Az erőfeszítéstől pedig könnyebb lett az élet.

Eldöntöttem, hogy folytatom tovább, és boldogan élek, amíg meg nem halok, meg még utána is.

Aki nem hiszi, járjon utána(m), itt teheti meg: eva.schvarcz@clarityacademy.eu”